Nem biztos, hogy az egyke irigylésre méltó, mert hajlamos a borongásra; mivel nincs hasonszőrű társa, akit bizalmába avathatna, inkább magába mélyed.
Az persze nem állítható, hogy a hétéves elmét komoly gondok foglalkoztatnák, de azért már tapogatózik, időnként erőt vesz rajta a levertség, próbálgatja megérteni az életet - meglehetősen behatárolt környezete életét. Hétévesen már előfordulnak miniatűr rajongások és utálatok, amelyek mérhetetlen nagynak és rendkívül zavarba ejtőnek látszhatnak.
Igenis nyavalyog az ember, ha boldogtalan - hétévesen meg pláne - később úgy sincs semmi értelme.
Bármilyen furcsa, a feledhetetlen pillanatok gyakran jelentéktelen eseményekhez fűződnek, olyan eseményekhez, amelyek mesebelien nagyra tudnak nőni.
Kifejlesztetted a testedet, most fejleszd ki az elmédet is; izmaid és elméd segítsék, ne gátolják egymást!
Írásban bármit elmondhat az ember, nem kell feszengenie, nem érzi magát félénknek, ostobának, nem szégyenkezik.
Vannak dolgok, amiket még Isten sem kérhet.
A test távol van a lélektől, és ragaszkodik az ősi földi örömökhöz - a naphoz, a szélhez, a hullámzó legelőkhöz, a vakmerő mozgás gyors mámorához.
A fiatalok szeme a csillagokra tekint, és az ifjúság szelleme ritkán földhözragadt.
Nem szabad hagyni, hogy az emberek megérezzék, ha félsz tőlük. Az egyén félelme vérszag a sokaságnak, mert az ősi vadászösztön nehezen hal ki az emberiségből.
Jobb szembenézni az ellenséges világgal, mint egy pillanatra is hátat fordítani neki.
Aki írónak született, annak minden hasznára válik - szegénység és gazdagság, jóság és gonoszság, öröm és bánat, mind hasznára válik.
Van valami, amit az emberiség sohasem tud elpusztítani, bármilyen eszelősen hajtja is a pusztításvágy, ez pedig önnön idealizmusa, lényének meghatározó tartozéka.
Az öregek és a cinikusok robbantják ki a háborúkat, de a fiataloknak és az idealistáknak kell megvívniuk őket.
A nagy háborúkat nagy elégedetlenség követi.