A hominizáció úgy ment végbe az evolúcióban, hogy örökül hagyta a humanizáció egyetemes feladatát.
Elég volna megfejtenünk az Embert, hogy megfejtsük a Mindenséget - mint ahogy a Mindenség megfejthetetlen marad mindaddig, amíg nem sikerül megfelelő módon elhelyeznünk benne az Embert, mindenestül, torzítás nélkül, - a teljes Embert, vagyis nem csak testrészeivel, hanem gondolkodásával együtt.
Te meg én voltaképp egyek vagyunk. Együtt szenvedünk, együtt létezünk, és szüntelenül újrateremtjük egymást.
Egy nap, miután legyőztük a szelet, a hullámokat, az árapályt és a gravitációt, Isten számára hasznosítani fogjuk a szeretet energiáit, és akkor, másodszor a világ történelmében az ember fölfedezi a tüzet.
Csak a szeretet egyesítheti úgy az érző lényeket, hogy teljesebbé teszi őket, mert egyedül a szeretet ragadja meg és ötvözi egységgé legmélyebb érzelmeinket.
A szerelem a legegyetemesebb, legalkotóbb és legmisztikusabb kozmikus energia.
Kevésbé fáradságos megoldani a problémákat, mint együtt élni velük.