Nem találhatsz mindig azoknál az embereknél vigaszt, akiknek ugyanaz a fájdalmuk, mint neked.

Azt hiszem, a felnőttek azért járnak terápiára, mert addig is telik az idő, amíg ott vannak. Nem azért lesznek jobban, mert beszélnek róla, hanem mert közben telik az idő, és lassan megtanulják folytatni az életet, mert muszáj.

Szomorú, hogy mennyivel könnyebb azt látni, amit elveszítettél, és nem azt, ami megmaradt. 

Nem gondoltam, hogy létezik ekkora szomorúság. Egészen a következő napig, amikor még rosszabb lett a helyzet. Majd eljött a következő nap és a következő. Rosszabb volt, mintha belezuhantam volna egy mély és sötét lyukba.

Hát ilyen volt a Te arcod. Visszatükröződött és megszépült benne a világ.