Az ember mindig csak azt látja meg, amit igazából látni akar.
Szerelmesnek lenni, a fellegekben járni, hát van ennél szebb? De miért olyan gyakori aztán a kemény landolás?
A kor a tapasztalat és az érett személyiség előnyeivel jár.
Mindenkinek van hivatása. Van, aki nem törődik vele, de van, akit olyan erősen szólít, hogy nem lenne értelme visszatartani, mert abból semmi jó nem sülne ki.
A boldogság az, ha az ember szeret valakit, a legnagyobb boldogság pedig, ha együtt lehet a szeretteivel.
Miért sietünk mindig valahova? Miért nem élvezzük ki a boldogság egyszerű pillanatait? Vágyunk rá, és amikor eljön, észre se vesszük, hagyjuk kicsúszni a kezünk közül. A boldogság nem feltétlenül valami eget rengető dolog; apró, alig érzékelhető mozzanatokból is állhat.
A lelkiismeret fontos dolog, és szeretnék úgy élni, hogy reggel, mikor belenézek a tükörbe, ne tegyen fel nekem olyan kérdéseket, amelyekre szégyellnék válaszolni.
Két arca van mindenkinek, az egyik a nyilvánosságnak fenntartva, a másikat meg csak a hozzá legközelebb állóknak mutatja.