A sport mai legnagyobb sztárjainak a tehetségük mellett keményen gürcölniük kell. Én ezt látom a tudományban is. Sok-sok agykutatót ismerek a világ minden tájáról, de még egy olyannal sem találkoztam, aki tizenegyre jár be és délután kettőkor már otthon van, miközben egy kicsit kávézik. Azok a neurobiológusok, akik ma a világ tudásához saját eredeti felismeréseikkel hozzájárulnak, természetesen tehetségesek is, de naponta tizenkét-tizennégy órát dolgoznak.

Képzelje el, hogy eljut az óceán partjára, körülnéz, és mindenütt csak kék ég és kék víz van. Fogalma sincs, hogy merre induljon, mert ott a teljes horizont, de azt látja, hogy lehet egy kicsit északabbra vagy keletebbre menni. Valahol beugrik, és elkezd úszni. Valami hasonló van a tudományban is. Egy tudósnak, aki szinte bármilyen irányba mehet, mert mindenfelé ismeretlenség van, senki nem mondja meg, hogy melyik irányt válassza. És itt nagyon fontos a megérzés.