Az volt a dologban a szomorú, hogy valójában kedvelt engem, de évek óta csak barátként kedvelt. Őszintén és mélyen törődtünk a másikkal. Most meg itt állok dühöngő hormonok áldozataként, és valósággal belerokkanok a vágyba, hogy védelmezzem. Csak még jobban eltávolítana tőle minden, amit azért tehetnék, hogy közelebb kerüljek hozzá.

Vicces, hogy az ember sokáig reménykedik valamiben, aztán amikor végre valóra válnak az álmai, akkor rádöbben, hogy milyen rettenetes a valóság.

Egyszer azt hallottam, hogy a barátok olyanok, mint a tükrök. Az ember - kisebb-nagyobb mértékben - azokhoz vonzódik, akikben a saját személyiségjegyei tükröződnek vissza. Ugyanígy van az ellenségeinkkel is. És az én tükreim? Minél jobban nézegetem őket, annál inkább elvarázsolt kastélyban érzem magam.

Az elme a valóság gyilkosa. Ha meggyilkolom a gyilkost, akkor megtalálom a valóságot.