Hogy halni meg,
hogy halni halál halálával, -
tudjuk, persze, tudjuk-formán.
Nem is emlékszem, miért zokogtál akkor.
Épp úgy, ahogy a szomorú alkonyoktól.
Talán szerelemtől,
szelíd szavamtól.
Nem is emlékszem, miért zokogtál akkor.
Mondd: ha elkapnálak valamikor
és megcsókolnám a talpadat,
ugye sántítanál kissé utána,
félve, hogy eltaposod csókomat?...
Eljött az ősz, takard be szívem valamivel,
egy fa árnyékával, vagy inkább a tieddel.
Egyszer majd hűs eső permetez,
és minden asszony a te arcod viseli,
s a te szoknyáidat.
Jön hatalmas, fehér madár is,
holdat tojik az égre.