Dohány, fitying, lé, lóvé, steksz, suska, zseton, zsozsó: bárhogyan nevezzük, a pénz így is, úgy is számít.

Noha a tízdolláros hátán azt olvashatjuk, hogy "Istenben bízunk", amikor a bankjegyet fizetségként átvesszük, gyakorlatilag az előoldalán látható férfi (Alexander Hamilton, első amerikai pénzügyminiszter) mai utódjában bizakodunk.

Mindaddig, amíg az embereknek a jövővel kapcsolatos elvárásait hol a túlzott optimizmus (mohóság), hol pedig a túlzott pesszimizmus (félelem) jellemzi, addig a részvényárak is kiszámíthatatlanul alakulnak. Olyan görbét rajzolnak ki, amely épp az Andok csipkés vonulatait idézi. Befektetőként csak remélhetjük, hogy a csúcsról még eufóriában jövünk le, és hogy egy lankán siklunk alá, nem pedig a szakadékba zuhanunk.

A világ veszélyes hely, és csak keveseknek adatik meg balszerencse nélkül leélni az életet. Sőt, némelyikünknek egészen sok kijut a rosszból. Gyakran elég annyi, hogy valaki rossz időben volt a rossz helyen.

A "jövő" valójában egyes számban nem létezik. Számtalan, előre láthatatlan jövőről beszélhetünk csak, amelyek képesek minden alkalommal meglepetést okozni.

A pénz nem puszta fém. Abba bizalmat véstek.