Nem az a titok, amit nem tud senki. A titok az, amit mindenki tud, de mindenki tudja róla, hogy titok.
Az igazság valahol nyilván középen van. Csak mi hintázunk a szélsőségek között: ha nem vigyorgunk, akkor mindjárt zokogunk.
Amíg kisebbségek vannak, a többségnek mindig lesz baja velük. Ezen nem lehet segíteni, csak enyhíteni.
A kereszténység nagy támasz abban, hogy a szeretetet ne csak kapni akarjuk, hanem adni is, akár viszonzás nélkül.
A keresztény tanítás nem a gyerekcsinálást tartja az élet céljának, hiszen Isten minden embert egyedi, önálló személynek teremt, s e szempontból mindegy, hogy az illető egy lánc végpontja vagy közbülső pontja-e.
A tabu definíciójához tartozik, hogy a dolgot semmiképp se szabad említeni (mint a primitív népeknél a totemállat nevét).
A politikusoknak - ez már csak egy ilyen szakma - nem az a dolga, hogy igazat mondjanak, hanem az, hogy a szövegük hatásos legyen. Olyan legyen, ami első hallásra meggyőző, s csak agymunkával lehet rájönni, hogy nem igaz. Sőt, az ellenkezője igaz.
Sokszor a nehezen emészthető állítások a valóban táplálók.
Amit nem ismerünk, attól jobban félünk.
Akinek titkolnivalója van, vagy legalábbis akinek szokatlan az életvezetése, akörül mindig ott ólálkodik a humor.
Könnyű annak, aki csontos, sovány,
az látja a saját érzelmeit,
ahogy futkosnak benne, mint svájci
kirakatban a modellvonatok.
Vékonyak, gyorsak, jól követhetők.
Önző vagyok, mohó, s főleg pojáca,
de te járattál olyan iskolába,
ahol ilyesmiket tanítanak.
Ha megvárom, míg magadtól hajolsz rám,
ha merem arcodat kezembe venni,
hogy markomat meg kelljen szoknia:
a vállad most nem így koccanna hozzám,
mintha köztünk nem történt volna semmi,
csak marháskodás, biológia.
Nem lesni már: rosszat vagy jót csináltam,
szemem nem volt-e túl simogató,
és meg se kérdezni, kiszáradó
torokkal: mondd, mit érzel te irántam?
Csak összebújni, tested ébredését
hallgatva várni.
Sok ember undorodik a gondolattól, hogy két férfi egymáshoz nyúl. Szíve joga. Ám azért, mert valamitől undorodnak, az még nem lesz erkölcstelen. A franciák csigát esznek, a kínaiak pókot, a melegeknek meg összesercen a borostájuk, amikor csókolóznak. Az ő nemi életük sem tartalmaz olyasmit, amit mások ne csinálnának, még ha a hangsúlyok értelemszerűen máshová tevődnek is. Különben is: egy kapcsolat, egy nemi élet, egy élet megítélése ne azon múljon, mit hova tesz az illető, hanem hogy tud-e szeretni, hűséges-e, támasz-e a bajban. E téren a melegeket se kell más mércével mérni, mint a többi embert: van köztük ilyen is, olyan is.