Bármilyen fájdalmas az érzés, miért ne lenne nagyobb becsülete előttünk a kendőzetlen igazságnak, mint egy olyan látszatnak, ami eddig megtévesztésünkre szolgált, bár nem volt kellemetlen.

A szenvedély ott kezdődik, ahol két ember kapcsolatában mindenféle törekvés megszűnik, s ezért két különálló ember sincsen többé.

Senki sem alázkodik meg szívesen, mert ha így tenne, akkor végképp nem tudná eldönteni, hogy a teste ellenében, a teste mellett vagy a testén kívül, avagy hol a csudában lenne az, akit énnek nevez. Az énem méltósága fontosabb, mint az a fiziológiai gépezet, amely mégse válaszható le arról, ami én vagyok.

Soha semmit nem akartam megtudni a szerelemben, mert éppen ez volt az egyetlen alkalom arra, hogy a tudatom ellenére legyek sokkal erősebben, és összehasonlíthatatlanul árnyalatosabban jelen az életemben, vagy magamban, vagy ki tudja, miben, mint ahogyan az ember a tudatával bármikor és bármiként egyáltalán jelen lehet.

A titok olyasvalami, mint a családi bankbetét, az állami aranytartalék, a lyukas lábosban elásott ezüstpénz, mindig elő lehet kotorni, kereskedni és zsarolni lehet vele.

Minden gondolatot nem kell kimondanod, az őszinteségnek is van határa. Nem kell föltétlenül hazudozni, lehet éppen hallgatni.

Miért olyan, amilyen? A szerelmes ember ilyesmit soha nem kérdez, inkább az ilyesféleképpen hangzik: miért éppen én részesültem abban a kivételes kegyelemben, hogy találkozhattam vele?

A türelmetlenek boldogtalanok, mert mindig akarnak valamit, s mindig azt kapják, amit nem akartak.  

Különb s különb poklok jutnak nekünk, és mindenki azt hiszi, hogy a másiknak jutott a jobbik.

A szabadságnak nincsenek fokozatai. Vagy szabad vagyok, vagy nem vagyok szabad. Vagy olyan rab vagyok, aki szabad akar lenni, vagy olyan, aki örül annak, ha rab maradhat. Ha mások érdekében lemondok valamiről, akkor nem lehetek szabad.