Mert lehet bűn a locska szó,
de lehet bűn a ki sem ejtett:
egy elmulasztott búcsúszó,
mely seb lesz akkor is, ha rejtett.

Úgy köszönöm, mint aki útra készül,
hogy gondod volt rám, akárhol is álltam,
s bárhol küzdöttem balgán vagy vitézül,
minden harcomnak végső célja voltál,
és neked épült az egyetlen oltár.

Mint mikor tiszta május éjszakákon
hold-ezüst hull a gyertyás gesztenyékre,
úgy hull szívedből szívembe a béke.

Kiket szeretünk, mindenben ott vannak
- bármit teszünk és bármit nem teszünk -,
bennünk élnek, s míg élünk, meg nem halnak,
és tőlük teljes csak az életünk.

Te egymagadban minden voltál,
mert szívvel szívemig hajoltál,
a te hűséged mindent pótolt,
melletted még a rossz is jó volt.

A hűség csupán annyi néha,
hogy szíved titkon megremeg,
ha szülőfölded nyelvén szólva
fordul feléd egy kisgyerek.

A nyírre, nyárra, gesztenyére, hársra
és az útszéli akácok sorára
hiába raknak színes díszeket;
karácsonyfává csupán az lehet,
ki tűrt hőséget, fagyot, zivatart,
kit az Isten is fenyőnek akart.

A mindent adó, semmit visszaváró,
A minden próbát derekasan álló,
Mely sosem számol, szüntelen csak árad,
Örök fölény, és örökös alázat.