Ha jól belegondolsz, el kell ismerned, hogy a világ minden története alapjában véve csupán néhány betűből áll. A betűk mindig ugyanazok, csak az összeállításuk változik. A betűkből szavak állnak elő, a szavakból mondatok, a mondatokból fejezetek, és a fejezetekből történetek.

Semmi nem biztosít nagyobb hatalmat az emberek felett, mint a hazugság. Mert az emberek, fiacskám, eszmékből élnek. S ezeket irányítani lehet. Ez az egyetlen hatalom, ami számít.

A borzalom, ha rendszeresen ismétlődik, elveszti rémisztő hatását.

Akit nem győzhetsz le, tedd barátoddá!

Hogy mit csinálnak az emberek az idejükkel, azt nekik maguknak kell eldönteniük. Maguknak is kell megvédeniük.

Az embereknek egyre kevesebb az idejük, habár mind azon igyekszik, hogy minél több időt spóroljon. De látjátok, épp ez az idő, amit megspóroltak, veszett el az embereknek.

Az ember sokkal több annál, mint az az idő, ami beleszorult.

Az ember előtt néha egy hosszú utca van. Azt gondolná, szörnyen hosszú; ennek sose ér a végére, gondolná. Aztán elkezdi az ember, iparkodik. És egyre jobban iparkodik. Ahányszor fölnéz, látja, nem lesz kevesebb, ami előtte van. Még jobban nekiveselkedik, félni kezd, végül a szuflája is elfogy, nem bírja tovább. Az utca meg még mindig ott van előtte. Így nem szabad csinálni. Sose szabad egyszerre az egész utcára gondolni, érted? Csak a következő lépésre kell gondolni, a következő lélegzetvételre, a következő söprűvonásra. Aztán megint mindig csak a következőre. Akkor örömöt okoz. Ez fontos, mert akkor végzi az ember jól a dolgát. És így is kell, hogy legyen. Egyszer csak észrevesszük, hogy lépésről lépésre végigértünk az utcán. Észre se vettük, a szuflánk se maradt ki. Ez fontos.

Valóban hallgatni a másikat csak igen kevés ember tud.

Az egész világ egy nagy történet, mi meg a szereplői vagyunk.

Ha az emberek tudnák, mi a halál, nem félnének tőle.

Minden embernek megvan a maga ideje. S csakis addig marad élő, amíg az övé.

Ahogyan van szemetek, hogy a fényt meglássátok, van fületek, hogy a hangot meghalljátok, úgy van szívetek, hogy az időt megérezzétek. S minden idő, amit nem a szívünkkel érzünk meg, elveszett idő, akár a szivárvány színei a vaknak, a madár éneke a süketnek. De van vak meg süket szív is, amely semmit se érez, épp csak ver.

A gyerek a jövő emberanyaga. A jövő a léglökéses gépek és az elektronikus agyak kora lesz. A specialisták és szakemberek egész hadserege szükséges, hogy a rengeteg gépet kiszolgálják.

A legveszélyesebbek életünkben azok a vágyálmok, amik teljesülnek.