Tényekkel szemben csupán tényekkel lehet megmérkőzni.

A népek és egyes emberek tettei nem egy határokat nem ismerő belső akaraterő következményei, de külső körülmények s a természeti szükségesség törvényei által határoztatnak el.

Ha valaki kancsófülek módjára csípőire tett karokkal elfoglal egy ösvényt: nincs más mód azon elhaladni, mint vagy félrelökni, vagy oldalbataszitani az illető hatalmaskodót.

Vannak barátaink, ismerőseink, kik fogdában igen nagy tökélyre vitték a műfaragást, de hogy a léleknek, a végtelen bölcseségből kiszakadt ezen szikrácskának miért van szüksége magát a test fogházába börtönöztetni, s a hitvány anyaggal érintkezés hogyan szolgálhat neki alkalmul a tökélyesbülésre, midőn e haszontalan nyűg nélkül azt biztosabban eszközölhetné - megfogni lehetetlen.

Az igazság - ha nem bitorolja, de valóban megérdemli e nevezetet, - csak az előítéleteknek lehet ártalmára: művészet, erkölcs és vallásra jótékony hatást kell gyakorolnia.

Az emberi lélek csak quantitative és nem qualitative különbözik az állatok lelkétől.

A lélek nem önálló, a testtől függetlenül is létezhető felsőbb erő: de legnemesebb produktuma a természet háztartásában oly fontos szerepet játszó anyagnak, tulajdonkép functiója a magas szervezetű agyvelőnek.

`Amint orsó nélkül nincs fonal, szövőszék nélkül nincs vászon, épen ugy agyvelő nélkül nincs gondolat: ez iránt nem lehet többé kétség.

A szellem nemcsak megalázva nincs, de fel van magasztalva azon fölvétel által, hogy az, az anyagból veszi származását. Avagy kinek nemességére lehet többet adni, azéra, ki kutyabőrét, óriási nagyságú ősöktől, félistenektől örökölte, vagy azéra, ki maga saját érdemei által a porból fölemelkedve jutott annak birtokába?!

A lélek, azaz az embernek azon kiváló tehetsége, mely szerint érez és gondol, fogalmakat, itéleteket és képzelmeket alkot, nem valami a testtől különválható, függetlenül is létezhető felsőbb erő; de a körültünk élő természet legnemesebb productuma, tudajdonképen functiója az agyvelőnek, mely előállító szervévél együtt erősödik, együtt hanyatlik és együtt enyészik el.

Bár merre vessük szemünket a földön és a föld felett, egyetlen adatot sem tudunk találni, mely természetfölötti erők létezését bizonyítaná.

Azoknak, kik szivükön hordják az emberiség értelmi fejlődését, ismeretekben gazdagodását, nem kell egyebet tenniök, mint most suttogva vagy halkan, majd hangosan - mint a körülmények igénylik, - az egyszer kimondott igazságot továbbmondani; nem engedni, hogy földbe ásott kincs gyanánt eltemetve legyen, de olykor-olykor az emberek szemébe ragyogtatni.

A tudomány emancipálván magát a vallás tutorkodása alól, napjainkban külön háztartást képez.

A tények hangosabban beszélnek, mintsem philosophiai lármával azokat tul lehetne kiáltani.

A ki az emberiséget legszentebb kincseitől: tudomány, művészet és erkölcsiségtől akarja megfosztani, az vétkesebb az egyház ajtait feltörő gonosztevőnél.