A férfinak és a nőnek nem egyenlőnek, hanem azonos méltóságúnak kell lennie.
A történelem arra tanít, hogy egy korszak bukásának előjele mindig az istentelenség.
Az intellektuális hiúság gőgje olyan nagy, hogy bábeli tornyának tetejéről képtelen fölismerni gondolkodásának alacsony voltát.
Az ősbűn - gőg - annyira kiforgatta, eltorzította a darwinisták értelmi képességét, hogy hiúságból inkább kívánnak atyául egy önmagától szerveződött majmot, mint Istent.
A materialista a világ felszínén él, ezért csak felületesen szabad gondolkoznia. A mélyben vannak azok a kérdések, amelyeket nem szabad föltennie: honnan származik az anyag és mi lesz vele... Ezért kényszerül arra, hogy az anyag örökkévalóságában higgyen. A materialisták "vallása" az a hit, hogy nem hisznek. Ez az istenhittel ellentétben vak hit. Ha a materialista gondolna a Kezdetre és Végre, látni kellene, hogy Semmi nem képzelhető el, sem a Kezdet előtt, sem a Vég után, ezért jól kellene ismernie, hogy a materializmus sem anyagi, hanem szellemi valóság.
A megvásárolható szeretet az egyes embert, a megvásárolható tudomány pedig az egész világot veszélyezteti.
A hívő természettudós erkölcsileg felelőtlenül cselekszik, ha vallását elválasztja a tudománytól: ha csak a templomban imádkozik, a laboratóriumban azonban nem.
Aki Istenben hisz, annak nem kell az anyag örökkévalóságában hinnie.
Nem a tudományban kell hinnünk, hanem abban, aki lehetővé tette, hogy teremtményei műveljék a tudományt - Istenben kell hinnünk.