Te halott világ, s te gyenge, meg nem született...
Tétován bolyongunk a mezsgyén köztetek.

Látogass meg álmomban, és
Boldogabb lesz az ébredés.
Mert úgy éjjel elfeledem,
Hogy nappal a vágy reménytelen.

Ne légy szent, ne vezessen téves bölcselet, de légy ember.

Jelentéktelen apróság lenne
élvezni a napot,
fürdeni a tavasz fényében,
szeretni valakit, gondolni a másikra?

Két világ közt barangolva: holt az egyik.
A másik még meg sem született.