Egy szomorú gondolat, de még a szomorú gondolatok sorjázása sem jelenti azt, hogy szomorúak lennénk. Viharban sétálva érezzük a szelet, de tudjuk, hogy nem mi vagyunk a szél. Így kell bánnunk az elménkkel is. Úgy kell átélnünk a szélvihart és a záport, hogy közben tudjuk, ez csak időjárás, és a rossz idő elmúlik.

Semmitől nem leszel olyan kicsi, olyan semmi, mint a hatalmas átalakulástól az elmédben, miközben a világ mit sem sejtve megy tovább. Ugyanakkor nincs semmi, ami annyira felszabadít, mint ha elfogadod saját kicsinységedet a világban.

Nincs olyan drog a világegyetemben, amitől jobban leszel ott legbelül, csak a másokhoz való kedvesség.

Ne aggódj, mennyi időt rabol el a kétségbeesés. Az utána következő idő értéke megduplázódik.

Amikor úgy érzed, nincs időd lazítani, tudd, hogy most van rá a legnagyobb szükséged.

A könyvek lehetőségek. Menekülési utak. Választást kínálnak, amikor nincs választásod. Mindegyik otthont nyújthat egy otthontalan elmének.

A gyűlölet értelmetlen érzés. Mintha megennél egy skorpiót, amiért megharapott.

Nézz fel az égre. Emlékeztesd magad a kozmoszra. Helyezd el önmagad a világegyetemben, amikor csak lehet, hogy megérezd önmagad kicsinységét.

Fogd fel, hogy a gondolat az gondolat. Ha értelmetlen, érvelj neki, még ha nem is maradt érved. Megfigyelője vagy az elmédnek, nem a rabja.

A könyvek nagy előnye az élettel szemben, hogy újra meg újra át lehet őket írni, míg az életben marad az első változat.