Az ebéd utáni alvás hossza nem függvénye semmilyen tényezőnek. Sem az elfogyasztott ebéd mennyisége, sem a gyerek aktuális idegállapota nem befolyásolja. Az ebéd utáni alvás időtartamát véletlenszám-generátor dobja ki a fél órától két és fél óráig terjedő tartományban.

Van az a helyzet, amikor egymással szembejövő emberek azonos irányba készülnek kitérni, aztán ráeszmélve, hogy így se jó, irányt változtatnak, persze ezt is egyszerre, így újra szemben találják magukat, most megint amarra tesznek induló mozdulatot, azt is egyszerre, satöbbi. A külső szemlélő azt látja, hogy két egymással szemben álló táncos összeszokottan, ritmusosan topog, felsőtestüket erre-arra mozgatva. Efféle szituációra kétféleképpen szoktak reagálni a részt vevő felek, és e két verziót most be is mutatják ők ketten. A gyerek kacagva beleéli magát a táncba, hajlítgatja a térdét, riszálja a popóját. A zsiráfon lovagló kislány anyukája pedig ráförmed: - Muszáj pont velem szórakoznod? Menj már arrébb!

Ilyen az élet: pofára esel, de menni kell tovább, senki se vigasztal.

Pofára kell esni, hogy megtanulj egyedül felállni.

A játszótéren összebarátkozó gyerekek általában örömmel veszik, ha a szüleik is jó viszonyba kerülnek egymással.

Minden búcsú egy köszöntés is egyben.

Aki régóta jár rendszeresen kávéházba, a legtávolabbi asztaloknál folyó beszélgetéseket is meghallja, és meglátja, amit nem is lát. Mert kifejlődött a kávéházi pillanatok iránti érzékenysége, érzi a történeteket.

Ha jó nő szolgál fel, nincs férj a világon, aki a felesége szemében elfogadhatóan viselkedne.
- Tonikot szoktál inni, most miért gyömbért kértél? - kérdi az asszony a pincérnő távozása után.
- Gyömbért kívánok - feleli a férj.
- Aha, tudom én jól, hogy te mit kívánsz.
- Miért? Szerinted tonikot?

Időnként zsákutcába kell menni, hogy megtaláld a helyes utat.

A kisegítő pultoslány mindent lát, mindent hall. Behúzott nyakkal, de hegyezett füllel dolgozza (mosogatja és törölgeti) át a kávéházi üzletmenet legmeghatározóbb eseményeit.

Az év kutyája a macska.