Minden fejlődés több ezer apró kudarcon alapul, és a siker nagyságát ahhoz kell mérni, hogy hányszor vallottunk kudarcot a tárgyban. Ha valaki jobb nálunk valamiben, az attól van, hogy ő többször vallott kudarcot, mint mi.

Gondolj csak egy járni tanuló kisgyerekre: több százszor esik el, és üti meg magát! De az a gyerek egyszer sem áll meg, és nem gondolja: "Á, a járás nem nekem való. Nem értek hozzá." A kudarc kerülését valamivel később tanuljuk meg.

Ha megakadsz egy problémánál, ne ülj ölbe tett kézzel, és ne töprengj rajta, hanem menj neki és csináld! Még ha nem is tudod, mit csinálsz, előbb-utóbb bejön a helyes válasz pusztán attól, hogy dolgozol.

Az akció nemcsak következménye a motivációnak, de az oka is.

Az ember úgy lesz jelentős és fontos valakinek az életében, ha elutasítja az alternatívákat, leszűkíti a szabadságát, és úgy dönt, hogy elkötelezi magát egy hely, egy hit vagy (nagyot nyel) egy személy mellett.

Az utazás páratlan eszköze a jellem fejlesztésének, mert kiszakít a saját kultúrádból, és megmutatja, hogy a másik társadalom egészen más értékrend szerint élve is működik, minden önutálat nélkül. Ez a találkozás a másfajta kulturális értékekkel és mércékkel arra kényszerít, hogy vizsgáld felül a saját életedet, és vedd fontolóra, hogy talán nem is okvetlenül a tied a létezés legjobb módja.

A bizalom olyan, akár a porcelántányér. Ha eltörted, egy kis figyelemmel és gonddal még megragaszthatod. De ha ismét eltöröd, még apróbb cserepekre hullik szét, és sokkal tovább tart ismét összerakni. Ha pedig sorozatosan eltöröd, egy idő után nem javítható többé. Túl sok a cserép, túl sok a por.

A halál az a fény, amelynél az élet árnyékainak jelentését mérjük. Halál nélkül semminek sem lenne következménye, önkényes lenne minden tapasztalat, nullára csökkenne minden érték és mérce.

Azért fontos szembenézni halandóságunk tényével, mert kisöpri az életünkből az összes felszínes, gyarló vacakot. Az emberek többsége arra pocsékolja az idejét, hogyan szerezzen még valamivel több pénzt, még egy kicsivel több hírnevet és figyelmet, még egy kicsivel több bizonyosságot arra, hogy igaza van, vagy szeretik, a halál viszont egy ennél sokkal fájdalmasabb és fontosabb kérdéssel szembesít: mi az örökséged? Miben lesz más és jobb a világ, miután elmentél? Milyen nyomot hagysz magad után? Mire és kire hatottál?