Az ember hajlamos mindig a nála jobbakra összpontosítani, nem pedig azokra, akik hozzá hasonlóan elveszettnek érzik magukat.

Egy matematikai probléma megoldásában van valami élvezetes. Az ember szembetalálja magát egy problémával, aminek még nem ismeri a nyitját, de tisztában van vele, hogy vannak bizonyos szabályok, amelyeket követhet, és bizonyos megközelítésmódok, amelyeket alkalmazhat, és bár az eljárás során a közbenső lépcsőfokok gyakran még bonyolultabbak a kiindulási helyzetnél, a végeredmény már annál egyszerűbb. Az ember bizony örömét leli abban, ahogyan végighalad ezen az úton.

Amikor tanulunk, többnyire meglévő adottságainkból kovácsolunk tőkét.

A kényszerűségből eltanult készségek szükségképp hatékonyabban működnek azoknál, amelyeket könnyűszerrel szedünk magunkra.

Ha a gyerekeim meghalnának, valószínűleg eszemet veszteném a fájdalomtól. De orvosként az ember arra esküszik fel, hogy reményt adjon. Ez a munkája.

A bátorság nem olyan dolog, ami mindenkiben benne rejlik és a nehéz időkben csak úgy előjön. A kurázsi akkor jön, ha nehéz időket élünk át, és rájövünk, hogy mégsem olyan elviselhetetlen.

Rá kell ébrednünk, hogy a szeretet nem mindig menti meg azokat, akikért küzdünk.

A hatalmon lévőknek muszáj foglalkozniuk azzal, hogy mások mit gondolnak róluk - tehát a parancsokat osztók teljesen ki vannak szolgáltatva azoknak, akiknek a parancs szól.

Ha legitimáció hiányában szereznek érvényt a törvényeknek, az nem jogkövető magatartást szül, hanem pontosan az ellenkezőjét eredményezi.

Az ember veszekedhet a feleségével, de a lánya egy hercegnő, aki semmi rosszat nem tesz. A lány szemszögéből pedig az apa az, aki mindent megjavít, a tönkrement triciklitől kezdve az összetört szívig.

A hatalomnak van egy fontos korlátja. Legitimnek kell lennie, különben éppen az ellenkező hatást éri el.

Mindnyájan tettünk, vagy legalábbis tenni akartunk valami szörnyűt életünkben.

Egy város, egy mozgalom vagy bizonyos emberek elpusztítása soha nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Az erősek sem annyira erősek, és a gyengék sem annyira gyengék, mint amilyennek tűnnek.

Néha a zseni egyáltalán nem éteri könnyedséggel száll a művészet magasába - néha bizony húsz évig görnyed a konyhaasztalnál, mielőtt a nagy mű megérik.

A sikeresek azok, akik lehetőséget kaptak. És azok, akiknek van erejük és lélekjelenlétük ahhoz, hogy megragadják a kínálkozó lehetőségeket.