Sokat kell megélnünk, sokat kell szenvednünk, sokat kell tapasztalnunk ahhoz, hogy szívünk alkalmassá váljék a szerelem befogadására. A nagyravágyók, a büszkék, a szemtelenek és a háládatlanok nem tudhatják, mi a szerelem, úgyhogy legtöbben közülünk alig úgy ötvenéves korunkban kezdjük érteni, mi is a szerelem, akkor tehát, amikor már igen késő.

A szerelemben soha sincs szükségünk meggyőződésre, sohasem várunk bizonyítékokat. Mindaz, ami nem hódolat és hűség, nem szerelem.

A lehajtott főt nem csapja le a pallos.

Az ostobának az van megírva, hogy hibát hibára halmozzon. Aztán még ő csudálkozik, hogy az urak komiszak!

Az idő összekuszálja az emlékek fonalait és kénye-kedve szerint gombolyítja őket.

Akinek semmije sincs, az mindig könnyebben ad.

Akinek igaza van, annak nincs szüksége fenyegetésre, mert az igazság úgyis győzedelmeskedik. Hamissággal egyszer-kétszer átlábol az ember a patakon, de a nagy vizet nem ússza meg szárazon. Igazsággal viszont a tengeren is átkelhet.