Az ember élete nem kívül van, hanem bent, a lélekben. Ami kívül van, az közömbös... nem létezik.
Az élet csakis a szív által létezik, és szív nélkül az agy holt sejtek szánalmas halmaza marad.
A háborúban olyan az ember élete, mint a virág; elhull, és maga sem tudja, hogy miért.
Az élet meredek lejtő, amelynek egyik vége az égben van, a másik a semmiben. Az embernek roppant erőfeszítéseket kell tennie, hogy megálljon a lábán, amikor pedig ingadozni kezd, senki sem adhatja vissza többé az egyensúlyát.
Csak a halottak nem térnek vissza soha többé.
A törvény legyőzi a forradalmat. De a törvénytelenségből forradalom lesz.
A parasztot csakis félelemmel lehet kordában tartani!
Csak a gyávaság keres önigazoló érveket és magyarázatokat!
Az anarchiát mindig csírájában kell elfojtani: akkor még az erélyes rábeszélés is sokszor célra vezet. Amikor viszont a rendbontás szelleme már elharapózott, akkor csak a nyers erőszak állhat útjába.
Ha egyszer elmúlt a veszély, akkor mindenki szívesen feledkezik meg az ígéreteiről.
Aki nem ért a szóból, az értsen a verésből!
Reformokról csakis higgadt emberekkel lehet beszélni, nem pedig fanatikus tömeggel!
Csak a tűz tisztítja meg vétkeitől az embert!
A primitív emberek esetében a megfélemlítés a rendteremtés egyetlen eszköze.
A műszaki emberek, csak hogy fontosságukat és hasznosságukat bebizonyítsák, szeretik eltúlozni a munka tartamát.