Káprázva ébredek: idegen ágy.
Fehér hó lepi szobám padlatát.
Fel-nézek: a hold vakítva ragyog.
Fejem le-csügged - hazagondolok.
Ajtónk előtt a friss mohaszőnyeg
távozó lábad nyomát belepte.
Oly vastag, el sem tudom söpörni.
Ragyog a homokpad, forr a sűrű hab.
Rád gondolok, rád: látjuk-e egymást?
A semmibe nézek, szívem megszakad.
A nők mosolya elfelejteti, hogy a tavasz rövid.