Az ismeret csak akkor tudás, ha saját gondolataink erőfeszítésével szereztük, és nem emlékezetünk által.
A kereszténység megvalósításához már csak elferdítéseinek megsemmisítése hiányzik.
Krisztus utolsó kívánsága magában foglalja egész tanítását: "Szeressetek mindenkit, mint ahogy én is szeretlek titeket. Erről ismerjenek fel benneteket, tanítványaimat, hogy szeretettel viseltettek mindenki iránt." Krisztus tehát nem azt mondja követőinek, hogy ezt vagy azt higgyétek, hanem hogy szeressetek. A hit fogalma együtt változik a tudás és a nézőpontok feltartóztathatatlan változásaival; kapcsolatban áll az idővel, és változik az idővel. A szeretet nem időszakos, hanem változatlan, örök.
Jézus tanítása annyira világos, hogy a gyermekek is eredeti értelmében értik. Csak azok az emberek nem értik meg, akik keresztényeknek akarnak látszani vagy annak hívatják magukat.
A jólelkűség megszépíti az életet, feloldja az ellentmondásokat, világossá teszi a zavarost; a nehezet könnyűvé, a szomorúságot örömtelivé változtatja.
A szentnek sincs megingathatatlan szíve. Ő hozzáigazítja a saját szívét az összes ember szívéhez. Az erényes emberhez úgy viszonyul, mint erényeshez, és a többihez, mint olyan emberhez, aki képes az erényre.
Senkit se nézzetek le! Nyomjátok el a saját szívetekben a helytelen gondolatmenetet, a sértő bizalmatlanságot embertársaitokkal szemben, helyette a legjobb értelemben magyarázzátok magatoknak mások cselekedeteit és szavait!
Ne legyetek keményszívűek ahhoz, aki kísértésbe esett, igyekezzetek úgy megnyugtatni őt, mint ahogy ti magatok szeretnétek megvigasztalódni.
A jó szándék az emberek felé kötelesség. Ha nem vagy jóindulatú, nem teljesíted legfőbb kötelességed.
Akárhányszor elbuksz is, nem győzvén le indulataidat, ne csüggedj, mert minden erőfeszítésed e harcban gyengíti szenvedélyed, és megkönnyíti győzedelmed felette.
A jótetthez erőfeszítés szükséges, de még nagyobb erőfeszítés szükséges, ha tartózkodni akarunk a rossztól.
Ha valaki egy emberekkel megtelt épületben elkiáltja magát: "tűz van!", és a tömeg meglódul, halálra zúz tíz, száz embert. Ilyen nyilvánvaló kárt okoz a szó. A kár nem kisebb, amikor mi nem látjuk azokat az embereket, akik a szavunktól szenvednek.
Az emberiség eddigi története, ahogyan ismerjük, nem más, mint az emberiség egyre nagyobb és nagyobb összefogásra való törekvése. Ez az egység különböző eszközökkel valósul meg, és nem csak azokat szolgálja, akik ezért dolgoznak, hanem még azokat is, akik ellene vannak.
Mindenkinek megvan a saját nyomasztó terhe, hibái, senki sem lehet meg mások segítsége nélkül. Ezért is kell segítenünk egymást vigasztalással, tanáccsal és kölcsönös figyelmeztetéssel.
Csak, ha nem akarjuk, nem tudjuk érezni a kapcsolatot a Föld összes emberével: összeköt bennünket az ipar, a kereskedelem, a művészet, a tudomány, és ami a fő, a közös helyzetünk és viszonyunk a világhoz.