Valami réges-régen
elszállott hajnali hang
nyomán ma felrebben az emlék
s nyelvel, mint kicsi harang.

Rossz játék ez a szerelem,
csak jönnél s mégse jössz velem.
Mikor már szádon az öröm,
megtorpansz, mint kisgyerek
ha béka ül a küszöbön.

Ha szólok hozzád
lágyan, halkan,
szavam legyen
szívedre balzsam.

Ha csak egy virág volna,
én azt is megkeresném.
Ha csak egy csillag gyúlna,
fényét idevezetném.
Ha csak egy madár szólna,
megtanulnék hangján.
Ami csak szép s jó volna,
édesanyámnak adnám.

S épp ma van lám neved napja,
hát igy üld meg, mosogatva?
Édesanyám, mit segitsek,
hogy ne fáradj, légy mind frissebb?
Megtennék én mindent érted,
minden gondtól kimélnélek.
Hogy vidáman élj sokáig,
s ifjan lásd meg unokáid.