Ez a baj a valósággal. Hogy az álmok útjába áll.

Az élet, mondta egyszer valaki, komédia azoknak, akik gondolkodnak, és tragédia azoknak, akik éreznek. Úgy tűnik, ez az eset egyszerre volt komédia és tragédia, még nekünk is, akik nem sokat gondolkodnak és nem sokat éreznek.

Káin azt mondta, ő nem Ábel őrzője. Csak e között lehet választani: őrző és gyilkos?

Bármiről kiderülhet, hogy fontos, és előre nem lehet tudni, mi lesz az. Réges-rég megtanultam, hogy mindent meg kell hallgatni, amit valaki el akar mondani.

Néha az egész sokkal kevesebb, mint a részek összessége.

Nem muszáj azt tudni, mitől fél valaki. Elég tudni, hogy fél valamitől.

Vigyázzon magára.
Én úgy látom, az emberek azelőtt csak akkor használták ezt a frázist, ha elköszöntek. Aztán hirtelen mindenki ezt mondogatta, mintha az egész ország rádöbbent volna, hogy ebben a világban fontos az elővigyázatosság.

Valahol kell húzni egy határt, csak éppen nehéz megmondani, hogy hol.

Egyáltalán nincs kedvem inni, de nem bölcs dolog kihagyni akár egy napot is. Olyan ez, mint az edzés. Ha formában akarsz maradni, akkor mindennap edzened kell. Még akkor is, ha csak kétszer lassan kocogva megkerülöd a tömböt, vagy két hosszt úszol a medencében.

Sóhajtottam, és becsuktam a szememet. Elkezdtem számolni a birkákat. Jöttek tömött sorokban, én számoltam őket, néha eltévesztettem, ekkor újrakezdtem, és ezen mindig sikerült annyira felhúznom magam, hogy az álom elillant a szememből.

Hirtelen úgy éreztem magam, mint akinek kárba veszett az élete, mert a relativitás- és a kvantumelméletet, valamint a dialektikus materializmust tanulmányoztam ahelyett, hogy eldöntöttem volna, melyik a kedvenc állatom.

Pontos vagyok, uram, és a pontosságom nagy hibám. Csalódásra vagyok ítélve a pontatlan emberek világában.

Egy ember élete mit sem ér cél nélkül. Cél nélkül nincs miért reggel felkelnie.

A gazdagoktól lopok, és nagyjából ugyanazon indíttatásból, mint Robin Hood: a szegényektől isten szeretetén kívül nem sok mindent lehet ellopni.