Átok, sirás hiába itt,
mi haszna van?
Harcold keserves napjaid
panasztalan.
Ha küszködök, ha vétkezem,
A kezedre emlékezem:
Mért nem vagyok most is veled,
Lázas, nyöszörgő kisdeded?
Fejem öledbe hajtanám,
Fehér kezed omolna rám,
És mondanám, mint hajdanán,
Anyám, anyám! anyám, anyám!