Sütiillat, ölelések, a csillagszóró sziporkázó tűzesője, mohón és kíváncsian szétmarcangolt díszcsomagolások, könnyes és meghatott tekintetek, egy atyai tenyér simogatása a fejünkön, gyertyafény, dér az ablakon, a ropogó hó szimfóniája a széllel, összetartozás és egymásra találás. Ne csak egyszer, ne csak ezen a napon gondolj azokra, akiket szeretsz, hanem mindig!

Magyarnak lenni annyi mint, eggyé válni egy soha, sehol, semmilyen körülmények között nem kitéphető, nem megtagadható, nem másolható és semmilyen más népcsoportban nem létező túlélő vággyal, tehetséggel és öntudattal.

A szeretet a jó emberek önkéntes küldetése. A szeretet pajzs a védtelenség ellen. A szeretet, mint szó, az ember érzelmi és önzetlen szinonimája... kellene, hogy legyen.

A boldogságnak nincs ára. A boldogságnak értéke van.

Ha a testünk nem is tud, szellemiségünk még belevésheti mementóját a Maradandóság sziklájába, amit itt a Földön emlékezetnek hívnak...

Ha kidobnak egy ajtón, nem elég visszamászni az ablakon, vágni kell a falon egy másik ajtót.