Várj reám, s én megjövök.
Fordulj daccal el,
ha áltatják ösztönöd,
hogy: feledni kell...

Nem tudhatja senki sem, csak mi ketten azt,
Hogy te voltál ott énvelem, hol halál maraszt.
S te mentettél meg. És hogy? Egyszerű titok:
Várni tudtál rám, ahogy senki sem tudott.

Ilyen nem voltál még soha,

mint ott, abban a búcsúpercben.

Szeretlek... peron, éjszaka,

bánattól hideg kéz kezemben...