A mottóm: semmi megbánás. A bűntudat spekuláláshoz, haraghoz és szomorúsághoz vezet, és pokoli biztos vagyok abban, hogy ezeket nem engedhetem meg magamnak.

Nem hagyhatom, hogy a rossz maga alá temessen, különben teljesen felemészt. A rossz az elmém sötét sarkában marad, nem engedem át az ajtón, hogy összekeveredjen a jóval, mert a rossz tönkreteszi a bulit.

Az olvasás menekülést biztosít a való világból. Egy kicsit mindenkinek szüksége van erre, hogy megőrizze a józan eszét.

Amikor azt hiszed, hogy ismersz valakit, megváltozik. Vagy te változol meg. Vagy talán mindkettő. És ez megváltoztat mindent.

Az emberi természet része, hogy betöltsük a bennünk tátongó űrt, és végtelenül hosszú listát írhatnánk azokról a dolgokról, amik segíthetnek. Ezek némelyike jó, némelyike rossz.

Vannak olyan emberek, akik imádják a puccos dolgokat, amik megnyugtatják a kis lelküket, de szerintem az egész túlértékelt. Én inkább egyszerűségre vágyom. A luxus sok dolgot elrejt, míg az egyszerűség szabadkozás nélkül az emberek szeme elé tár mindent.