Az elme mindig szolgál valami vigaszdíjjal. Nehéz olyan állapotot találni, amely ne lenne valamilyen tekintetben kifizetődő.
Amit egy "hős" a velünk született létfenntartási ösztön fojtott sikolyai közepette tesz meg, azt a pszichopata talán teljes csendben végzi el, és még csak nem is izzad.
Valójában nem is léteznek igazán őszinte cselekedetek. Mindig van egy alantas, önérdekű, egyértelműen kevésbé dicséretes indíték, bármilyen jól lapulnak is meg sűrű és sötét pszichológiai aljnövényzetünkben.