Az élet rendje az, hogy előbb-utóbb elveszítjük a szüleinket, és ha jól neveljük a gyerekeinket, akkor azok is előbb-utóbb kirepülnek. Egyetlen ember van, akivel napi huszonnégy órát együtt kell töltenünk születésünktől a halálunkig: mi magunk.
Mindenki várja a sült galambot, ahelyett, hogy elindulna. A rossz hír az, hogy az élet nem csönget be. Ha azonban valaki veszi a fáradságot, elindul, és időnként megcsiklandozza az életet itt-ott-amott, akkor az élet válaszolni fog. Vegyék kezükbe az életüket, és induljanak el!
Mindenkinek megvan a saját útja, és ezt az utat sajnos mindenkinek magának kell megkeresnie.