A szeretet akkor kezd épülni, amikor már látni, ki áll előttem, amikor felfedezem a másikat. Ekkor lép a szeretet a szenvedélyes szerelem helyébe.

A konfliktusokban lehetőséget kell látni: felfedezhetem, megismerhetem magam, mindig tudatosítva, hogy éppen mi bánt, és ebből tanulhatok.

Fontos megtalálni az egyensúlyt a tartózkodás és az érzelmek kinyilvánítása között.

A legtöbben azért állnak harcban, mert mindenáron meg akarják győzni egymást, ki-ki a másikat, hogy az ő álláspontja a helyes. Induljunk ki abból, hogy nincs helyes álláspont.

Örüljünk az érzelmek változékonyságának, és társunkat illesse meg ugyanez. Éljük át szabadon a kapcsolatokban rejlő titokzatosságot!

Az egészség nem más, mint ajtókat, ablakokat nyitni a világra.

Ha le kell mondanom önmagamról ahhoz, hogy a másikkal éljek, akkor nem működik a viszony.

Szeretni nem jelenti azt, hogy egyformán gondolkozunk, sem azt, hogy jobban szeretlek magamnál. Az a kérdés, hogy tisztelsz-e olyannak, amilyen vagyok.

Választás nélkül nincs szabadság. Szabadság nélkül nincs igaz szerelem.

A zűrzavar, ha az ember egy darabig megengedi magának, végül mindig bizonyossághoz vezet.

A változtatás erőltetése visszafogja a változást. Ezzel szemben az elfogadással szabad utat nyitok a változás előtt anélkül, hogy döntenék felőle.

Megnyílni, és bízni benne, hogy a másik olyannak fogad el, amilyen vagyok - ez a szeretethez vezető út.

Szeretni annyi, mint megnyílni a valóság előtt.

Ha szeretek, tudom, mire van igénye a másiknak, örülök, ha jól érzi magát, méghozzá függetlenül attól, hogy mellettem van-e vagy sem.

Éppen a szerelem mulandósága a mindent elsöprő érv amellett, hogy teljes odaadással éljük meg!