Az élet, az igazi élet azon pillanatok összessége, amelyek röpkék ugyan, de azt éreztetik velünk, hogy összhangban vagyunk a világegyetemmel.
Beletörődni valamibe és elfogadni valamit, az nem ugyanaz.
Mennyi minden megváltozna, ha élvezni tudnánk kincseinket olyannak, amilyenek!
A valóság ugyanaz. Ami van, az van. Mégis, ahogy a mesében, az ember így is, úgy is értelmezhet valamely helyzetet.
Te döntöd el, hogy felnőtt akarsz-e lenni, vagy gyerek maradsz.
Az egyetlen tévedés, szinte mindig, azt hinni, hogy az én szemszögem az egyetlen, amelyből az igazság megmutatkozik.
Ha úgy tudsz adni, hogy nem vársz érte fizetséget, és úgy tudsz kapni, hogy nem érzed azt, hogy tartozol, akkor eldöntheted, hogy adsz vagy nem adsz, és sohasem maradsz adósa senkinek. És soha senki nem fog neked tartozni semmivel.
Nem szabad félbehagyni a dolgokat, veszélyes, ha megoldatlan dolgok kötik le az elménket.
A neurotikusnak nem terapeutára van szüksége, aki meggyógyítja, nem is apára, aki törődik vele. Egy mester kell mindössze, aki megmutatja neki, hol tévedt el az úton.
Az élet olykor nehezen hagyja, hogy segíts valakin, akit szeretsz. Mégis, ha létezik valami, amiért érdemes küzdeni a nehézségek ellen, akkor azért, hogy másokon segíthess.
Erőlködni... csak szorulás esetén érdemes.
Ha egyszer elönt bennünket a méreg, a harag vagy a bosszúság, akkor az egyetlen módja, hogy megszabaduljunk tőle, ha kiadjuk magunkból és cselekvéssé alakítjuk át.
Megnevezni annyi, mint meghatározni, és amit meghatározok, azon már uralkodom is.
A választottammal való együttlét legborzasztóbb tulajdonságaimmal szembesít, amelyeknek egyébként, ha egyedül vagyok, nincs alkalmuk a felszínre kerülni.
Hajónk csak akkor nem süllyed el a kapcsolat vizein, ha megmutatjuk magunkat, ha tudatában vagyunk annak, ami végbemegy bennünk, ha nem tagadjuk le, vagy nem teszünk úgy, mintha minden rendben lenne.