Egy férj, aki a feleségén kívül más nőt szeret! A szfinx, a griff, az egyszarvú hamarább képzelhetők eleven alakban.
A püspök, mikor bérmál, nem oszt-e gyönge pofonokat a lelki gyermekeinek? Hát a királyok nem ütéssel avatták-e fel a lovagjaikat?
Többet ér a jó veszteségben részt venni, mint a rossz diadalban.
Mikor az ember szerencsétlenségre jut, akkor senki sem akarja megismerni.
A halál is csak komédiás; megríkatja, megijeszti a karzatot grimaszaival, pátoszával; de tiszteli a kritikust, és kitér neki!
Balsorsban eltűnnek a jó barátok; a szerencsétlenséget mindenki elítéli, hogy okot találjon távol maradhatni tőle.
Mindaz, amit lélek­ről, túlvilágról, Istenről beszélnek, nem más, mint kegyetlen mese. Kárhozat csak ezen a világon van - s az is csak az igazak számára.
Nem az a vér aggódtat, ami kihull, hanem az a gyűlölet, ami kikel belőle.
A gazdag ember fájdalma csak olyan alázatos fájdalom, mint a szegény emberé.
Az emberek nem rosszak ingyen, csak úgy a rosszaság szeretetéből.
A hallgatás és a nem szólás két különböző dolog.
Az igazság, mit a költő mond, örök igazság!
Hogy volnánk mi szegény emberek, mikor nekem itt vagy te; teneked meg itt vagyok én?!
Az embe­reknek missziójuk van. Vannak emberek, akiknek a sors azt parancsolja, hogy éljenek. Ki tudja, mire tartogatja őket?
A szó hazugság, a beszéd álom, de a csók élő lény.