Annál felemelőbb érzés nincs, mint visszaolvasni valamit, amit aznap létrehoztam, és reggel még nem létezett. Olyankor érzem igazán, hogy termékeny napom volt. Minden egyéb csak cicomázott pótcselekvés.
Egy író csak fogyaszt és fogyaszt, tapasztalatot gyűjt, irodalmat, filmeket, cikkeket dolgoz fel, mindent, ami érdekli, és végül muszáj reagálnia valamit.
Én abban hiszek, hogy az emberek változnak. Hogy képesek vagyunk alkalmazkodni egymáshoz, egyre jobban odafigyelni a másikra, az igényeire, és észrevenni, hogy a tevékenységein hogyan hatnak a környezetünkre. Folyton változunk. A folyamat része az is, hogy a változást észrevegyük, pláne egy családban, ahol mire kettőt pislantasz, a gyerekeid már felnőttek.
Mekkora szabadságot adj a gyerekeidnek, ahogy egyre idősebbek lesznek? Mikor kell valóban nemet mondanod? Mik azok a korlátok, amik nem átléphetők szülő és gyerek között? Férjként meg kell kérdezned magadtól, jó egyensúlyt tartasz-e a családi életed és minden egyéb között. És néha meg kell kérdezned a partneredet is, hogy szerintük is jól értelmezed-e ezt az egyensúlyt. Kész aknamező, csodálom, hogy van ember, aki átjut a túloldalra.