Hogyha túlságosan előretekintünk a jövőbe, akkor könnyen orra bukhatunk abban, ami a lábunk előtt hever.

Csak a jelen objektív és elfogulatlan tanulmányozása lebbentheti fel a fátylat a jövőről.

A lehetőségek ajtaja gyakran olyan hirtelen tárul ki és zárul be újra, mint a valódi ajtók viharos időben. Készen kell állnunk, hogy belépjünk, amint alkalom kínálkozik.

A közös ellenség az egyik leghatásosabb egyesítő erő.

Minél nagyobb hangsúlyt kap a technológia a világban, annál égetőbb szükség támad a művészekre és a költőkre.

Az összefüggések felismerése inkább az intuíción, mint a matematikán múlik.

Ha tévedhetetlennek kell lennünk, akkor szűkös alagútba kényszerítjük magunkat. Amikor viszont merünk tévedni is, úgy érezzük majd, mintha a mezőn sétálnánk: kitágul a látóhatár, és minden irányba szabad az út.

Az összetettség gyakran csak álcaként szolgál, hiszen az egyszerű dolgok átláthatóbbak.

Az emberi természet már csak ilyen: úgy csűri-csavarja az igazságot, ahogy neki tetszik.

Széles körben elterjedt az a nézet, hogy az ember nem ismerheti be, ha tévedett. Ez a beállítottság semmilyen más területre nem jellemző olyan mértékben, mint a politikára. Gondoljunk erre, amikor megpróbáljuk felmérni, hogy mi gyökerezik a jelenben. Mindig szilárd talajra alapozzuk az elméleteinket.

Az otthon, a család és a munka az állandóság pillérei.

Ha egy feleség fejében az a kép él a férjéről, hogy kicsapongó, akkor az összes beérkező információ bele fog illeni ebbe a képbe. Ez fogja meghatározni, hogy mit hall a szavak mögött, és hogyan reagál rájuk. Ha viszont a feleség abból indul ki, hogy szerető, hűséges férje van, akkor ugyanazokat az információkat másként értelmezi.

Isten hívására nem szokás nemet mondani.