A Világegyetem önmaga lehető leggyorsabb szimulációja, és nem ismeri a saját jövőjét.

A változatosság nem csak az élet sója, hanem a működésének a lelke is.

Bármi is lesz a kísérletek eredménye, semmi sem változtathatja meg a legalapvetőbb és legfontosabb igazságot, amire a tudomány tanít bennünket: lehet bármilyen ragyogó az elméletünk, lehet benne bármennyi szép összefüggés – ha ellentmond a megfigyelési tapasztalatoknak, akkor helytelen.

Semmi sem valóságos, mindaddig, amíg meg nem figyeljük.

A természettudomány legnagyszerűbb eredményei egyaránt szépek és egyszerűek, jóllehet ezt a tényt - véletlenül vagy szándékosan - sok tanár eltitkolja tanítványai elől.

A tudomány általában nem szép szabályos módon, lineárisan fejlődik, a felfedezések sokszor nem úgy követik egymást, hogy azonnal minden a helyére kerül.

Ha az eddigi osztályozásokat figyelmen kívül hagynánk, és kizárólag a DNS vizsgálata által szolgáltatott bizonyítékokra támaszkodva készítenénk egy alapvetően új rendszertant, akkor az embert valószínűleg a csimpánzok közé kellene besorolni - talán a Pan sapiens lenne a megfelelő megnevezés. Pusztán történelmi véletlen - mert Linné nem akarta magára vonni a teológusok haragját -, hogy a Homo sapiens fényes elszigeteltségben, egy nemzetség egyetlen tagját alkotja.