Az élet minden élvezete a külső jelenségek szabályos váltakozásában gyökerezik. Éj és nap forgása, az évszakok visszatérése, virág és gyümölcs fejlődése, meg ami még az idők során elibénk kerül és gyönyörűségünkre szolgál kínálkozva, sőt követelődzve: ezek a földi lét igazi rugói.

A leányban azt szeretjük, ami, az ifjúban azt, amit ígér.

A tulajdonképpeni produktivitásnak senki sem ura; s csak azt tehetjük, hogy hagyjuk.

Ifjú dilettánsok tolakodását jóakaratúlag kell tűrni: élemedve ők lesznek a művészet s a mester legigazabb tisztelői.

A nehézségek a célhoz közeledve fokozódnak.

A teljes, a fele- és negyedrészbeni tévedések bajosan, fáradságosan korrigálhatók és észlelhetők, hasonképpen nehéz az igazságukat is oda tenni, ahová való.

A szenvedélyek hibák vagy erények - csak fokozottan azok.

Szívesen pillantunk a jövőbe, mert ami bennem ide-oda mozgó bizonytalanság, azt csendes kívánkozással örömest vezérelnénk a javunkra.

Legyen a műalkotás nagy vagy kicsiny: minden, a legapróbbakig, a koncepción múlik.

Az egész élet:
akarni és el nem érni,
elérni és nem akarni.

Nem szeret igazán, aki szerelme hibáját nem erénynek látja.

Büntetlenül senki sem sétálhat a pálmák alatt.

Fakó minden teória,
s a lét aranyló fája zöld.

Semmi a világon nem teszi szükségessé az embert, csak a szeretet.

Nincs oly igazi, meleg öröm a világon, mint látni egy nagy lelket, amint megnyílik az ember előtt.