A Természet az egyetlen könyv, amely minden lapján nagy tartalmat nyujt nekünk.
A természet nem ért tréfát: mindig igaz, mindig komoly, mindig szigorú, mindig igaza van; a hibák és tévedések mindig az emberéi.
Meggyőződésem, hogy a Bibliát egyre szebbnek találjuk, mentől jobban megértjük, azaz mentől jobban belátjuk és meglátjuk, hogy minden szavának, amelyet általánosan fogunk föl és különösen magunkra alkalmazunk, hely és kor szerint sajátos, közvetlenül egyéni vonatkozása volt.
A csoda a hit legkedvesebb gyermeke.
Csodatévő a szeretet, amely az imában födi föl magát.
Minden, mi keletkezik, megérdemli, hogy tönkremenjen.
A tudással együtt a kétség is nő.
Ha olyannak látjuk az embereket, amilyenek, akkor rosszabbá tesszük őket; ha viszont úgy kezeljük őket, mintha azok lennének, aminek lenniük kellene, akkor segítjük őket azzá válni, amivé képesek.
A művészet a kimondhatatlan tolmácsa.
A matematikusok olyanok, mint a franciák: bármit mondasz nekik, nyomban lefordítják a saját nyelvükre, és voilá! az már teljesen más.
Az az igaz szerelem, amely mindig egyforma marad, akkor is, ha mindent megtagadnak tőle.