Az elfojtást gyakran az elvárások okozzák, amelyeket magunkkal szemben támasztunk, és amelyeket a környezetünkről feltételezünk.

Egy filmnél az érzés sokkal fontosabb a logikánál.

A gonoszság nem létezik, mert egyszerűen minden rossz. A világűr sötét. Gonosznak születünk. A gonosz a kiindulópont, az a természetes. De olykor felragyog egy kevés fény. Ez azonban átmeneti, mert vissza kell térnünk a sötétségbe.

Az emberi természet egy nagy és sötét erdő, és senki nem képes rá, hogy egy kurta emberöltő alatt kiismerje.

Az ember könnyen átsiklik valami fontos fölött, ha célirányosan egyvalamit keres.

Az embernek olykor fogalma sincs róla, hogy mit keres. Mert csak azután derül ki, hogy megtalálta.

Az ember mindentől fél, amit nem ért. Amitől pedig fél, azt gyűlöli.

A búcsú nagyon fontos. Különösen azoknak, akik maradnak.

Ahol kereslet van, mindig lesz kínálat is.

A férfi attól nő a leginkább önmaga fölé, ha egy nő azt mondja neki, szereti. És még ha hazudik is, a férfi egy része mindig hálás lesz ezért, és némi szeretetet érez a nő iránt.

Az egyensúly lényeges. Ez minden jó, harmonikus kapcsolatra vonatkozik. Egyensúly a bűntudatban, szégyenben és lelkiismeret-furdalásban.

A gyönyörű embereknek nincs szükségük burokra, nem kénytelenek megtanulni azt a sok védekezőtechnikát, amit mi többiek kifejlesztünk, hogy megvédjük magunka a visszautasítástól és csalódástól.

A nemes, hűséges lelkeket gyakran gúzsba köti, hogy hűségesek még az emberiség söpredékéhez is.

Nem a fájdalomtól, hanem a félelemtől válik az ember irányíthatóvá.

Gyakran megesik, hogy csalódunk emberekben, nem érnek fel a reményeinkhez.