Ahogy adod: a hozzámsimulásod,
lendületeid, habozásaid,
ahogy magad a bőröm alá ásod,
ahogy a karod húz és eltaszít,
ahogy olvadsz és oldasz az öledben:
ez már te vagy. És csak te. Csak mi ketten.
Éljen minden, ami érdektelen,
amire nem kell odafigyelnem,
amire úgy meredhet a szemem,
hogy közben téged les a szívemben!
Megfordítottad bennem a világot:
kifelé nézek és befelé látok.
Mert velem vagy jól és csak velem, -
mert küzd bennem gőg és félelem:
mert aki jön, el is tud menni,
mert nem lehet mindig csak nyerni,
mert a vesztesnek nincs kegyelem, -
alig merem megismételni,
hogy úgy szeretsz, ahogy szeretem.
Amikor a legizgalmasabb,
a mi sztorink is félbeszakad:
"következik"... "a legközelebb"... -
mint a folytatásos regények.
Jaj, hogy imádom az életet,
jaj, hogy utálom az enyémet!
Én téged magadért szeretlek,
nem kozmetikai szereknek
reklámaként. Ha összekented
az arcodat, fogj egy kleenexet
és töröld le: úgy vagy a legszebb,
ahogy az Isten megteremtett.
