Az autó elé ugró anya, vagy aki megeszik egy doboz őszibarack befőttet, amikor az utolsó falat ételen már nem lehet megosztozni, vagy aki szakadt ruhát visel a munkába, hogy az apró, drága lábacskát a szükséges cipő óvja... az ilyen anyai szeretetet önfeláldozásnak nevezik.

Amikor felüti fejét az önzés, adj nekik nagylelkűséget, amikor a bizalmatlanság kísérti őket, adj nekik erkölcsi erőt, amikor meg nem értés honol, adj türelmet és gyöngédséget, és amikor a szenvedés életük részévé válik, adj nekik erős hitet és meginghatatlan szerelmet.

Egy anyának az a kötelessége, hogy megóvja a gyermekét. De néha hagynunk kell, hogy megmentsék magukat.

A kimondatlan igazság mindig hangosabb, mint az, amit szavakkal elmondunk.

Miért ragaszkodnak ahhoz a pasik, hogy mindent, ami egy hétvégére kell, egyetlen kis hátizsákba gyömöszöljenek? Nem elég férfias, ha úgy tűnik, többre van szükségük, mint egy váltás tiszta ruhára?

Néha olyasmit is csinálnunk kell, ami nem mulatság.

Valaminek a vége mindig egy másik dologhoz vezet - a kezdethez.

A regényírás többnyire magányos foglalkozás, de egyetlen szerző sem végzi egyedül.

Könnyű megfeledkezni arról, hogy a régi életünk nem csak egy álom volt.

Veszekedtem, nevettem, szerettem vagy sírtam - bármit csináltam is, ha vele csinálhattam, nem akartam máshol lenni.

Ha boldogok vagytok, szerelem, béke és madárcsicsergés van. Ha megharagszotok egymásra, magatokkal rántjátok az egész világot!

Tudod, miért akarlak? Nem tudtam, hogy elveszett voltam, míg te meg nem találtál. Nem tudtam, mi a magány, amíg az első éjszakát nem töltöttem nélküled az ágyamban. Te vagy az egyetlen, aki tökéletes az életemben. Rád vártam, amióta csak élek.