Írni mindig azt jelenti, hogy elrejtünk valamit, mégpedig oly módon, hogy azután megtaláltassék.

Mindketten egymás olvasmányai vagytok, a saját meg nem írt történetét olvassa mindegyikőtök a másikban.

Olvasás és ölelkezés leginkább abban hasonlít egymáshoz, hogy a bennük kibomló idő és tér merőben különbözik a mérhető időtől és tértől.

A szó összeköti a látható nyomot a láthatatlan dologgal, a hiányzó dologgal, a vágyott vagy félt dologgal, akár egy szakadék fölé függesztett, törékeny szükséghíd.