A világközösségnek - föltéve, hogy volna ilyen - meglenne a hatalma hozzá, rendelkeznék azokkal a tudományos-műszaki képességekkel és gazdasági potenciállal, hogy a Földet a természet lehetséges legnagyobb védelme mellett paradicsommá varázsolja. Hogy ez nem következik be, az azon múlik, hogy nem létezik ilyen világközösség, illetve hogy az emberiség e cselekvésnek nem alanya. Az emberi cselekmények esetében a cselekvő elsősorban az egyén, a család, a társadalmi csoport, a törzs és talán még a nemzet. Azt még ki kell alakítani, hogy a cselekvésnek nemzetek fölötti, illetve nemzetközi szinten legyen alanya, ugyanis az emberiségnek globális problémái megoldásához erre volna szüksége.

Olyasmi, hogy világközösség, csak az álmodozók és idealisták fejében, valamint szívében létezik. Ez máris elárulja, hogy a környezeti problémák természettudományos-műszaki dimenziói ellenére is elsősorban szociális problémával állunk szemben. És ezzel a problémával szociális, társadalmi és politikai területen, végső során tehát a kultúra területén kell megküzdenünk, hogy gazdaságilag és műszakilag is megoldjuk.