Van a matematikában egy demokratikus pillanat, amikor az ember sorról sorra bemutat egy bizonyítást. Bárki követheti az utat, ha azt egyszer már kijelölték.

Ha az ember nem egyéb, mint cselekedeteinek sorozata, akkor nem határozható meg a halála előtt: hiszen akkor egyetlen cselekedete, akár az utolsó is, semmissé teheti azelőtti létezését, ellentmondhat egész életének.

Egy matematikus gondolkodásában a legértékesebb mindig az első intuíció magányos pillanata.

A dolgok legmélyén minden bűncselekmény, minden halál tüstént láthatatlanná válik, alig zavar valamilyen vizet.