Szemed csillogó mély tükrén
Forró szívem vergődik szegény
Megbolondít engem egészen
Ez a fény.

Hajnal óta rád gondolok
Te kit szeretek eszemvesztve
Szeretlek míg a nap ragyog
És imádlak ha jő az este.

Milyen lassú az élet
S milyen erőszakosak a remények.

- Gyertek el a peremig!
- Nem merünk. Félünk.
- Gyertek el a peremig!
- Nem merünk. Leesünk.
- Gyertek el a peremig!

Vannak emberek mint a dombok
Emberek közül felmagaslók
Látják a távoli jövőt
Tisztábban mintha a jelen
Volna ott vagy az ami elmúlt.

Végül is unod e régi világot csupa rom.