- Lehet becsület egy hazugságban, ha... jó cél érdekében mondja az ember?
- Azt hiszem, az a hazugságtól és a céltól függ.
Néha nem a legrövidebb út a legbiztonságosabb.
A féligazságok többet érnek a szemenszedett hazugságoknál.
Mindig zavard össze az ellenségeidet! Ha nem biztosak benne, ki vagy, és mit akarsz, nem tudhatják azt sem, mi lesz a következő lépésed. Néha azzal lehet a legjobban félrevezetni őket, ha olyasmit teszel, aminek semmi értelme, vagy egyenesen ártasz vele saját magadnak.
Ha minden értékedet egyetlen erszényben őrzöd, csak azoknak a dolgát könnyíted meg, akik el akarják rabolni őket tőled.
Ha otthagyjuk az illatunkat, amikor kimegyünk egy szobából, valami a lelkünkből is itt kell, hogy maradjon, amikor itt hagyjuk az életet, nem?
Még a bátor emberek is behunyják a szemüket néha, ha félnek látni a valóságot.
A vereség kór, amire a győzelem az orvosság.
Néha a legjobb, amit tehetsz, hogy nem teszel semmit.
A szeretet nem mindig bölcs tanácsadó, ezt magam is megtanultam. Nagy ostobaságokra ragadtathat bennünket, de mi azért a szívünket követjük... bárhová vezessen is!
Egy bénát kérsz rá, hogy tanítson meg táncolni egy nyomorékot. Legyen bármilyen szívből jövő is a lecke, az eredmény valószínűleg igen groteszk lesz.
Ha valaki céltáblát fest a mellkasára, ne lepődjön meg, ha valaki előbb-utóbb nyílvesszőt ereszt belé.
A szeretet biztosabb út az emberek hűségéhez, mint a félelem.
Csak úgy őrizheted meg az embereid hűségét, ha jobban félnek tőled, mint az ellenségtől.
Azt hiszed, ha a szívedbe zárod a titkodat, attól kevésbé lesz igaz? Ha sohasem beszélsz róla, sohasem avatsz be senkit, talán megmarad álomnak, még egy álomnál is kevesebbnek, egy félig elfeledett rémálomnak?