"Csókra" rímel az "élvezet", így lesz verssé az életed.

Mi a hazugság, végre is? Igazság, mely álarcot hord.

A kutya a legállhatatosabb barát - az első, aki üdvözöl, és a legbátrabb, aki védelmez.

Legnagyobb keserűségemre napról napra bölcsebb vagyok.

Majd jött a sóhaj mély, heves foka,
Lopták mohón egymás tekintetét,
Kigyúlt az arc, bár semmi indoka.

De bárhogy színlel, épp a bús homály
Árulja el, mint a fekete ég
A zivatart. Hangot sem ejt a száj.

A barátság szerelem, szárnyak nélkül.

A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom.

A vallásról nem tudok semmit - legalábbis az előnyeiről.

Körül vagyok véve lelkészekkel és metodistákkal, de mint látni fogod, nem árasztottak el mániájukkal.

Minden szektában vannak bolondok, és szélhámosok; miért higgyek rejtélyekben, amit senki nem ért, csak azért, mert olyan emberek írták, akik az őrületet választották inspirációként, és Evangélistáknak mondták magukat?

Nem hiszek semelyik vallásban sem. Semmi közöm a halhatatlansághoz: elég nyomorultak vagyunk ebben az életben is, mindenféle más életen való abszurd spekuláció nélkül is.

A keresztények abban a meggyőződésben égették egymást, hogy az Apostolok is úgy tették volna.