A rend és a káosz igencsak kétes fogalmak. Olyan ez a kettő, mint két iker, akik időről időre ruhát cserélnek. A rend és a káosz gyakorta átmegy egymásba, összekeveredik, ugyanúgy, ahogyan a kezdet és a vég. A dolgok nemegyszer bonyolultabbak vagy egyszerűbbek, mint első ránézésre hinnénk. Sokszor ez csupán nézőpont kérdése.

Egy dolog volt, hogy magamban belenyugszom a megváltoztathatatlanba, és egészen más, hogy mindezt és az elkövetkezőket egy másik emberrel is meg kell értetnem.

Az idő is a végtelenségig nyújtózik. Ez a helyzet csupán akkor változik meg, ha az ember idegeskedni kezd a teendői miatt. Minél több mindent igyekszünk belezsúfolni az időbe, annál inkább veszít rugalmasságából.

Néha a véletlenek és a körülmények égbekiáltó igazságtalanságnak tűnnek, de így is alkalmazkodnunk kell hozzájuk. Ez minden, amit tehetünk.

A kisebb kiállítási tárgyak több teret hagynak a gondolkodásnak. Az ember valamiként beléjük költözhet.

Akadnak az életben olyan pillanatok, amelyek jelentősen megszabják a későbbiekben sorsunk irányát - mindezt azonban csak visszatekintve érzékeljük. Akár csip-csup történések is lehetnek, amelyek azonban mindent megváltoztatnak.

A rendszeres olvasás nyugodtabbá, bölcsebbé formál.

Mindig is könnyebb volt együtt úszni az árral. Ugyanakkor, ha elveid vannak, akkor azt teszed, amit helyesnek látsz, és nem azt, ami könnyebb. Ez gerincességet jelent. Ami azzal jár, hogy mi rendelkezünk a tetteink felett, senki emberfia.

A félelem eltorzítja a világot. Démonokat lát ott, ahol csak árnyak lakoznak.