Szeretem magamat, tudom, mit akarok, de a színpadon mindig az volt számomra a fontos, hogy a közönségnek adjak, hogy ők jól érezzék magukat.

Én is emberből vagyok, hibázom. De a nagyobb baj az lett volna, ha nem tanulok belőlük.

Sokszor az ember akkor követi el a legnagyobb hibát, amikor nem ismeri el, hogy tévedett, és megy még tovább, és hajszolja.

Más mondani valamit, meg más dönteni valami mellett.

Miért van az, hogy mindig az kell, kinek nem kellek?
Miért becsülöm mindig azt, ki nem érdemli meg?
szívem, lelkem eléd raktam,
te meg büszkén eltapostad,
nem ismertél és sohasem fogsz többé már!

Mért nézel hátra már?
A múltnak vége, látod,
Már a szíved összetört,
S mégis forog a föld.